Daily Archives: 2018-04-30

Barokkos kenguru

Published by:

Az fájt neki legjobban, hogy megrúgta a kenguru.

Kehes Benő elsőkötetes szerző úgy vélte, legalább fél esztendő, míg felkapja a sajtó, bekerül a bestsellerlisták élére, egyszóval eléri azt a megbecsülést, ami jár neki.

Ennélfogva igencsak elszomorodott, hogy nem jelent meg róla egy árva kritika se, nem invitálták beszélgetős műsorokba, még Puzsér Róbert se kapott tőle migrénes rohamot.

Amikor pedig megtudta a kiadójától, hogy a művéből mindössze tizenkét darabot adtak el, úgy érezte, megmagyarázhatatlan méltánytalanság történik, értékválság van, az emberek nem olvasnak, késve lépett erre a pályára, nincs már hely számára, csak a sznobok viszik a nevesek köteteit, ők is inkább szobadísznek.

Benő, aki olvasni nem, csak írni szeretett, egy nap betévedt az egyik bevásárlóközpont könyvesboltjába, és álmélkodva látta, hogy telis-tele van vásárlóval. Először arra gondolt, hogy fodrászüzletbe keveredett, de a mosdókagylók helyett polcok meredeztek, sőt, még az ő könyve is ott volt, négy méteres magasságban, éppen, hogy a mennyezetet nem súrolta. De senki nem nyújtózkodott érte.

Bizonyos töprengést követően arra jutott, megkérdez egy tapasztalt pályatársat, azt a szerzőt, akinek ugyan harmic-negyven évvel ezelőtt jelentek meg a kötetei, de a Facebookos megosztásokból látta, hogy írásait ma is hozzák különféle, számára ismeretlen, de komolynak tűnő irodalmi lapok, és ugyancsak a közösségi oldalról mérte fel, hogy számos író haverral rendelkezik, akik közül egynéhányan még köszönteni is szokták születése napján. Ez mély benyomást tett rá, így néhány unikummal megerősítve magát, egy csodás kedd délután megnyomta a csengőt a kolléga nyolcadik emeleti lakásának ajtaján. A ház ura a lépcsőház gyenge fényében némi gyanakvással méregette, amiből Benő arra következtetett, hogy még nem olvasta el a nyomdafestékszagúan megküldött, szívhez szóló dedikációval ékesített tiszteletpéldányt.

Amikor azonban észrevette a négyes csomagolású sört a kezében, némileg megenyhült, beletörölte tenyerét boxeralsójába, majd azzal a különös mondattal, „ha nincsen nálad kézirat, akkor bejöhetsz” – beterelte a konyhába, ahol azonnal nekiláttak a sörnek.

Benő elővezette, hogy késik a hírnév, nincsenek rajongók, még a könyvtárak se hívják találkozóra, pedig ezért kapják az adóforintokat. Nem lesz ebből József Attila-díj, pedig ő már idegen nyelvű kiadásokban reménykedett, közöttük, ha lehetséges, svéd nyelvűben, mert ugyebár a királyi akadémiának is el kell valahogy olvasnia.

Az idősebb pályatárs kortyolta a sört, megértően bólogatott, majd felhívta a figyelmét arra, hogy a skandináv piacra nem könnyű betörni, ellenben sokat segíthet, ha az írása bekerül a középiskolások kötelező olvasmányai közé. Benőnek imponált a gondolat, bár zavarta a pályatárs ravaszkás hunyorgása, és átsuhant a fején, hogy a másik bolonddá teszi, de minekután a mélyhűtőből kapott egy stampedli vodkát, megnyugodott afelől, hogy komolyan veszik.

Az idős pályatárs terelte a szót, ő azonban nem hagyta, és azt is felemlegette, hogy a Google se dob találatot a nevére. – A névre bukik a nagyérdemű, teneked meg nincs neved – értékelte a helyzetet a tapasztalt szerző, aztán halaszthatatlan dolgára hivatkozva tessékelni kezdte kifelé. A küszöbnél jártak, amikor elhangzott az, amiért Benő érkezett. A házigazda felemelte a mutatóujját, fejét megbillentette kicsikét oldalra, majd kimondta: – Pökjél nagyot, barokkosat!

Benő úgy gondolta, ez valamiféle rejtvény, majd némi töprengés után arra jutott, az egésznek az a magja, hogy marketing kell ide, olyasféle megnyilvánulás, ami felkelti a közvélemény figyelmét.

Hosszú megfontolást követően úgy döntött, hogy egy forgalmas péntek délután a Váci utca legszebb részén kompromittálja magát egy kenguruval. Mindezt nem volt könnyű kiviteleznie, de a motivációs trénerek megtanították neki, a siker titka az, ha pontosan tudja mit akar, és ennek érdekében kimozdul a komfortzónájából. Ennélfogva pénzt, időt, kapcsolatrendszert mozgósított, de az eredeti tervtől végül eltért annyiban, hogy a kenguru agyba-főbe pofozta, rúgta, majd az állatvédők agyabugyálták el istenesen, mígnem egy rendőrjárőr megmentette.

A rendőrségen részletes, őszinte, feltáró jellegű vallomást tett, így pár óra múlva hazatérhetett azzal, hogy vádemelés lesz az ügyből, amint a röhögéstől megviselt vizsgálótisztek képesek lesznek előállítani a szükséges iratot.

Benő, aki az esemény során legalább nyolc tévékamerát számolt össze, azt is látta, hogy rengetegen filmezik a telefonjukkal, így a rá váró jogi hercehurcát nem érezte megfizethetetlen árnak a nyilvánosságért, a közösségi oldalak tombolásáért.

Másnap reggel rákeresett a Bookline-webáruház sikerlistájára, amelyet őszinte meglepetésére, nem más, mint a kenguru vezetett.

Basszus – gondolta -, ez majdnem sikerült. Felmerült benne, hogy megvitatja a kérdést az őszülő pályatárssal, de aztán letett róla. Mégis, mit várhatna egy megkeseredett kollégától?

(A szerző kötetei elérhetők a webáruházakban és a jelentősebb könyvtárakban.)