Azt mondta Amaris, rendben lesz, így aztán rendben lesz, és mosolyog, mert megint igaza lett, a háttérben pusmogók behúzzák fülüket-farkukat, ott ülök mellette, ő pedig bekap egy falatot a tányérjáról – Istenem, milyen csodálatos étvágya van Amarisnak! –, egészen tárgyilagosan megjegyzi, látod Jucus, pillanatig se kellett volna izgulnod, én mindent előre láttam. (…folytatás az Élet és Irodalom oldalán)

Image by Alp Cem from Pixabay