Vasárnap tolom a Penny Marketben, százas helyett kulcstartóérme a kocsiban. Rajta lóg a negyvendekás kulcscsomóm, nem hivatalos életrajzomként, súlyosan lengedezve. Aztán elkóborolok a kefirek irányába. Amire visszatérek, a bevásárlókocsi sehol. Kulcskérdés. Iszkolok a polcok között, míg meglátom kerek fejű ő uraságát a toalettpapírok földjén nézelődni.
– Ne haragudjon, ez az én kocsim – mondom.
– Ez nem a magáé – válaszolja enyhén affektálva.
– Benne lógnak a kulcsaim – válaszolom.
Megszemléli, hosszan, töprengve.
– Miért rakta oda a kulcsát? – kérdezi, ravaszkás malacszemét szúrósan rám meresztve.
– Nyilvánvalóan nem szexuális ajánlat akart lenni – felelem egészen halkan és bársonyosan.
Vállat von, kiemeli a kocsiból a vécépapírját, a melléhez szorítja a csomagot, óvatosan hátrálni kezd. A gurigák nejlonján hivalkodó márkanév a retinámba vésődik: Big Finish.
Megragadom a kocsi fülét, én is hátrálni kezdek.
(Az írást tartalmazó könyv a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)
