– Ez a szerencsétlen beszopta, hogy trójai vírust juttattak a számítógépébe, ami egyszerre rögzítette, hogy milyen pornófilmet nézett, és mit művelt közben. Megfenyegették, hogyha nem fizet pár órán belül másfél milliót bitcoinban, akkor elküldik a webkamerája felvételét a számítógépén szereplő összes ismerősének. A csórikám ész nélkül fizetett. Pár nap múlva már hárommilliót, majd ötöt, és amire végül kigúglizta, hogy ez tömeges zsarolási akció, egy hatalmas kamu, már elúszott a családi megtakarítás, és nem mert a felesége szemébe nézni – referált Fekete törzszászlós Kissnek, a helyettes túsztárgyalónak, aki szórakozottan bólogatott.

Feketét nem tévesztette meg Kiss közönye, tudta róla, hogy kezdő, és soha nem került volna éles helyzetbe, ha a jó öreg munkamániás dilidoki nem Balin ünnepelné a harmincéves házassági évfordulóját.

Remélem, nem húzza el – fohászkodott magában. Egyszer a dilidoki hat órán keresztül tárgyalt, és talán még mindig ott fecsegne a családja kiirtására készülő háborodottnál, ha a mesterlövész le nem zárja a disputát, amiben az is közrejátszhatott, hogy az ügyeletes parancsnokot gyötörte a prosztatagyulladása, és mielőbb szeretett volna beleülni a fürdőkádjába.

– Más? – horkantott Kovács.

– Ennyit tudunk.

– Itt az asszony?

– Azt mondta, köp rá, csináljon amit akar, ezek után úgyse engedné be a lakásba.

 – Ó!

– Ó bizony! Na, kezelésbe veszi, vagy megvárja, amíg leugrik?

A helyettes túsztárgyaló hallótávolságba óvakodott. Nem szerette a háztetőket, tériszonya volt, és az is zavarta, hogy a környező épületekből mindenki őket leste.

– Jónapot Kálmán! – kiáltotta. – Szeretnék beszélni magával! Megtenné, hogy elmondja, miért gondolt suicidumra?

Kálmán, aki pár centire toporgott a peremtől, kissé tántorogva feléje fordult.

– Mi az a suicidum?

– Ezt olyan esetekre mondjuk, amikor valaki arra készül, hogy eldobja az életét.

– Hol van a feleségem?

– A felesége biztonságban van, és aggódik önért.

– Egy szart.

– Ezek szerint megromlott a kapcsolatuk. Akkor meg minek ugrana? Kezdjen új életet. Sok öröm vár még magára!

– Úristen! Honnét vette ezt a szöveget?

– Tudja, hogy igazam van, Kálmán! Csak annyit kérek, lépjen egyet felém, csak pár centit, csak egy finom, picike lépést!

– Ember! Elegem van! Még egy szó, és ugrok!

A helyettes túsztárgyaló mélyet lélegzett, majd felkapta a fejét, és integetni kezdett a helikopternek, hogy húzzon a francba. Aztán már nem látta Kálmánt.

– Nem volt ez olyan rossz – vigasztalta Fekete törzszászlós az órájára sandítva, mire Kiss csak a fejét rázta. – Elkúrtam. És az az átkozottul dübörgő szitakötő is bezavart.

Fekete az égre tekintett, a helyettes túsztárgyaló pedig eltűnődött, hogy a helikoptert keresi, őt parodizálja, vagy valamiféle felsőbb hatalmakra, sorsra, karmára, akármire utal, de az egyértelműen jólesett neki, amikor átkarolta a vállát, és fűszeres leheletével a fülébe búgta: – No, jöjjön ember, vár a papírmunka.

– Ennyi az egész? – morogta Kiss.

– Mit várt, tapsot? – felelte a törzszászlós, csak magában téve hozzá: – Te ostoba f…sz.