unctio infirmorum, sírás, zokogás, aztán csend, talán elöljáró érkezett, a világi fecsegést imádság váltja és ének. összetört tagjaim melegség járja át, szívem felemelkedik, puha, lágy tenyér simítja végig a homlokom....
Olvass tovább
(…) pár napja hamis tanú lettem, legalábbis alátámasztottam csutori sztoriját arról, hogy...
Olvass tovább
A régi parkban kopott, összekaristolt támlájú pad, melyen egy vékony, vöröshajú, szeplős lányt...
Olvass tovább
Rettenetesen zavartak a csonkolt emberek, jelenlétükben úgy tettem, mintha nem látnám a kéz, a...
Olvass tovább
Hajlamos voltam azt hinni, hogy nem szeret, pedig csak arról szólt a mese, hogy nem én voltam az...
Olvass tovább
Az első dühkitörésemet kérdezi, doktornő? Szorítani kezdtem a torkát, és mivel nekinyomtam a...
Olvass tovább
Azt mondta Amaris, rendben lesz, így aztán rendben lesz, és mosolyog, mert megint igaza lett, a...
Olvass tovább
„Elnézést kérek, hogy elsőként kértem szót, mert ebből az enyém egy kicsit hosszabb lesz, mint a...
Olvass tovább
(Ujjgyakorlat egy családregényhez.) Akkor éreztem azt, hogy igazán szeret, amikor felemelt,...
Olvass tovább
Elégedetten forgatta az új cipőt, az imént hozták bélelt dobozban, a neten vásárolta, töredékéért...
Olvass tovább
– Negyven deka gyűlöletet vásárolnék, de ne abból adjon, amit a Kovács vitt, mivel azt nem...
Olvass tovább
Hátradőlt a padon, tonzúráját a kórházi folyosó csempéjének nyomva. A Lacikára gondolt, harminc...
Olvass tovább