Így lett fejes Ödön

Flesch Ödönt kihajították a biztonságiak. Pár métert repült is, de a talpán landolt, és rögvest arra jutott, hogy ezzel vége az állásának. Annak viszont örült, hogy a szolgálati mobil nála maradt, de korai volt a lelkesedés, este elvitte azt egy marcona alak, aki jogi osztály dörgedelmesét lobogtatta, amiből kiderült, hogy mostantól nincs állása, ám ha a konkurenciánál próbálkozna elhelyezkedni, akkor különféle paragrafusokkal és nyilatkozatokkal összekarmolásszák, majd száműzik Elba szigetére, ahol négynaponként fejbe dobják kőkemény kókuszdióval.

– Szépen vagyunk – kommentálta a felesége, mire Ödön gyanakvó fintort vágott, hiszen megorrontotta, hogy Maris hekkelte meg a prezentációját. De azt is tudta, hogy mindössze nevetségessé akarta tenni az asszony, bosszút állva azért, amiért nem olyan sikeres, figyelmes és érdekes, amilyennek nyolc évvel korábban, az udvarlás időszakában mutatta magát. Emiatt vastagon törlesztett a neje, hol a kávéba került só, hol a kólába mosogatószer, időnként az összes zoknija a szárítón csöpögött. Szóval ekként teltek a napok, Ödön alkalmanként elképzelte, miként szárítaná meg Maris haját a fürdőkádban, amit esetleg egy boldog és magányos gyászév követne, persze nem gondolta komolyan, de azért jólesett elidőznie ennél a képsornál, színezgetve, pontosítgatva a részleteket.

Nem történt volna nagy a baj, egyszerűen kiröhögik, ha minden a megszokottak szerint zajlik. Ödön ugyanis a ranglétra legalsó fokán billegett, ezért a Negyedéves Nagy Értekezleten mindig az utolsó prezentációt tartotta, és köztudott volt, hogy a Vezér és kísérete lelép az első szünetben, amit az előadóterem villámgyors kiürülése követett, és akik ezután következtek, mindössze egy-két gyakornok előtt villogtathatták előadókészségüket.
Ez az alkalom viszont másnak ígérkezett, a Vezér születésnapjára esett az összejövetel, és az a hír járta, hogy emiatt negyedórás késéssel érkezik. Így esett, hogy ezt a holtidőt foltozták be Ödönnel, azaz előre hozták az előadását, amit először megtiszteltetésnek, majd az ok megismerését követően egy újabb, ámbátor aligha meglepő megaláztatásnak fogott fel.

Azonban a számításba hiba csúszott, és a Vezér pontosan érkezett, így az első sorból világosan láthatta a prezentáció harmadik diáját, ami sehogy sem illett a vásárlói szokások elemzéséről szóló bemutatóba, ugyanis egy férfi segget ábrázolt nagytotálban. E testrész kábé harmincéves pasihoz tartozott, izmosságát tekintve futballistáé lehetett, és valószínű, hogy lesifotós kapta le, miközben a kisdolgát végezte. Legalábbis erre utalt a térdig eresztett farmernadrág, és a márkás boxeralsó, fehér alapon világoskék négyzetrácsokkal.
Mivel Ödönt a sokk erejével érte prezentációjának tiszteletlensége, ledermedt, aztán csak azt érezte, hogy kezek markolják, rángatják, taszigálják, és már suhant is alatta a főbejárat lépcsősora.

Ödön így munka nélkül maradt, Maris persze tagadta, hogy az ő keze lett volna a botrányban, azt azonban bűnbánóan elismerte, hogy a zuhanyfülke tusfürdőtaróját szőrtelenítő folyadékkal töltötte fel. Ettől Ödön kicsit megenyhült, de a gyanú azért megmaradt benne.
Néhány nappal később a Vezért kirúgták a főrészvényesek, hangadójuk egyebek mellett azzal érvelt, hogy nem bízhatják olyasvalakire a milliárdjaikat, akinek a munkatársak előtt ennyire nincs tekintélye. És mivel a hangadó főrészvényes annyira utálta a Vezért, hogy az Ödön által szerzett remek percekről se feledkezett meg, meghozta ritka érzelmi döntéseinek egyikét: szépreményű leányvállalat élére helyezte.
Maris az előmenetel hírére megenyhült, és amikor azt is megtudta, hogy a család bevétele megtízszereződik, felvette a legszexisebbnek gondolt hálóingét, és hosszú idő óta először, bebújt Ödön paplanja alá.

Ödönt a hála és a nagylelkűség érzése öntötte el, így együttlétüket követően hosszú monológba kezdett arról, hogy bár nehéz időket éltek eddig, de minden azt bizonyítja: a sikerhez ketten kellenek. Az asszony nem válaszolt, az esze már egy ideje azon járt, hová tetesse az új gardróbszekrényt, majd a döntés nehézségeivel szembesülve arra jutott, akkor már inkább nagyobb lakás, vagy ház kellene, ami további lakberendezési kérdéseket vetett fel.
Szóval miközben a férfi kifejtette új, egzisztencialista alapvetésű boldogságteóriáját, arra Maris egy pillanatig se figyelt, azonban Flesch Ödön olyan elégedett volt a helyzet alakulásával, hogy ezt észre se vette.

(A szerző kötetei elérhetők a webáruházakban és a jelentősebb könyvtárakban.)