Nemespenész

Published by:

A kéziratba zuhanva morfondírozott, hogyan küldhetné el a nagyembert a büdös francba. Fejbőrén érezte a légkondicionáló fuvallatát, a másodperceket számlálva figyelte a másik fújtatását, azt a dohogásszerű hangot, amiről rossz légpumpák, mozdonyzakatolás, a bálnák kifúvása jutott eszébe.

Sehogy – bugyborékolt habosan a felismerés, hiszen Mogul szegről-végről a főnöke volt. Nem közvetlenül, mert a függelmi láncot bajos lett volna papírra vetni, hiányoztak a lineáris-funkciolális szervezetek ábrázolásakor alkalmazott vonalak és nyilacskák közülük, inkább valamiféle szemmel nem látható, különös rezgés határozta meg a kapcsolatukat: Mogul lehetséges befolyása a jövő lehetőségeire, tevőlegesen, vagy mindössze létezésével meggörbítve a szervezeti, illetve akármilyen erőtereket, amelyek Bifsztek helyzetét befolyásolhatják.

Ugyan szorongott, de annyira mégsem, hogy vakon engedelmeskedjen. Alamuszi óvatossággal kihasználva a hűbéri lánc rozsdásodását, önbecsülésének védelmére megkockáztatott némi ficánkolást. Sejtette, hogy Mogul feszülten figyel, nyelve húsos ajkát nyalogatja, prédájára várva. Felnézett a széles, óriástojásra emlékeztető, olajosan fénylő arcra, sokadszor rácsodálkozott a gyermeki naivitás és az élvhajhász ravaszság különös elegyére.

– Mit szeretnél ebből kihozni? – kérdezte.

Mogul ravaszkásan csippentett szemével, majd elmesélte, amit Bifsztek jól tudott: a gyerekesen megfogalmazott, hevenyészett, lényegében semmitmondó írásból tudományos színvonalú közleményt kell eszkábálni, mégpedig azonnal, mivel Mogul, kapcsolati hálóján keresztül látatlanban lezsírozta a nagyon tudományos szaklapban történő megjelenést.

Ismét a kéziratba temetkezett, csüggedten kereste a kibúvót, de jól tudta, hogy már abban a pillanatban csatát vesztett, amikor Mogul berobbant az irodájába. Sóhajtott egyet, látva magát a végzet útjára lépni, és furcsa büszkeség töltötte el frissen támadt karakánsága miatt: – Nézd, ehhez varázslónak kell lenni…

Meglepetésére Mogul arcára széles mosoly terült:

– Éppen ezért hoztam tehozzád!

Bifszteket fáradság öntötte el. Úgy döntött, elmondja a feltételeit, de mielőtt szóra nyílott volna a szája, Mogul boldog csápolással elviharzott.

Egy hétig dolgozott a tanulmányon, mivel javíthatatlannak találta, ezért teljesen újat írt, elolvasta a témába vágó legfontosabb hazai és külföldi írásokat, és a végére már kapizsgálta, hogy miről is van szó, és emelkedő hangulatban dolgozott a szövegen.

– Mintha értenék hozzá – dünnyögte elégedetten.

Azt sejtette, hogy Mogult ezért a publikációért nem terjesztik fel Nobel-díjra, azonban biztos volt benne, hogy szívrohamot se kapnak tőle.

A kísérő e-mailben mindenesetre Mogul lelkére kötötte, a szöveget feltétlen lektoráltassa, és bár biztos volt abban, hogy ez elmarad, kellettek ezek a sorok a biztonságérzetéhez.

Két hónap múlva, a kereskedelmi és iparkamara sajtótájékoztatóján találkozott Mogullal, ahová azért ment el, mert annak titkárnője felhívta, hogy a főnöke nagyon számít rá, és szeretné megköszönni a segítségét egy rendkívül fontos ügyben.

Bifsztek boldog ábrándokkal érkezett, aztán végigszenvedte az unalmas sajtótájékoztatót, és az utolsók között ballagott kifelé, kedveszegetten, hogy már megint átverték, ám ekkor Mogul könyökön ragadta, és betuszkolta a kereskedelmi és iparkamara mellékhelyiségébe.

Döbbenten hunyorgott a fehér színű fényben, a csempékig hátrált, de nem tudta elkerülni, hogy Mogul meg ne ölelje, két cuppanós puszit nyomva az arcára.

– Köszönöm barátom! – mennydörögte, és vaskos fehér borítékot nyomott a kezébe, majd ugyanazzal a lendülettel bevonult az egyik fülkébe.

Bifsztek villámgyorsan a belső zsebébe süllyesztette a borítékot, és elillant a művirágillatú falanszterből. A lépcsőt választotta lift helyett, közben két ujjal szorítva a zakójában lapuló szerzeményt, latolgatta, mennyi lehet benne.

Beült tíz éves gépkocsijába, és arra gondolt, most végre rendbe hozathatja a légkondicionálót. A borítékban azonban pénz helyett a tudományos lap különnyomata lapult, Mogul lendületes dedikációjával.

– Ó, hogy basznád meg! – morogta, aztán beröffentette a dízelmotort, és leengedte az ablakot.

 

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Online

Published by:

Iciri-piciri kicsi bolt. Mustárt kérek, tubusosat. Az eladó azt mondja, már lezárta a kasszát. Amit az állambácsi meredten figyel.
Szomorú képemet látván kérdezi, tudom-e igazolni, hogy nem az adóhatóságtól vagyok? Erre mutatom a hentesnél vásárolt szafaládét.
Nézi-nézi, majd felteszi a keresztkérdést: - Zsömlét nem eszik hozzá?
Rábököm a pocakomra, magyarázom, miért nem. Fejcsóválva hallgatja, sokat látott szeme szomorú. Aztán leveszi a tubust a polcról. Két péksüteményt ráadásnak kapok.


(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Meztelen reggeli

Published by:

Évi kerekedett felülre, mégpedig olyan mohó rohammal, amitől Bifszteknek az a sötét érzése támadt, hogy akkor itt most őt kefélik, és nyomban ellanyhult a férfiassága. Évi rémülten kérdezgette, mi a baj, Bifsztek pedig bevallotta, hogy ez az első szeretkezése. Ekkor Évi szelídebbre váltott, gyengéden ragadta kezébe az eseményeket, és hamar egyenesbe jöttek.

Azokon a napokon, amikor délutános volt, esetleg késő délelőtt kellett munkába mennie, remek alkalmat talált szeretője meglátogatására. Évi férje hajnalban indult a gyárba, az asszony viszont tízre járt dolgozni, így kellemesre színezte a délelőttöt egy gyors kufircolás.

A négyemeletes ház csöndes volt ilyenkor, Bifsztek macskaléptekkel surrant a füstölőtől szantálfa illatú másfélszobás lakásba, és kakukként vette birtokba a sárgaréz keretes franciaágyat, esetenként a hintaszéket, avagy a nappali szőnyegét. Az óvszert neki kellett vinnie, mindegy milyen volt, bordázott, rücskös vagy síkosított, csak ő szerezze be. Évi öntudatos és hajlíthatatlan álláspontja e kérdésben a férjére is kiterjedt, ami a „zoknis lábmosás” miatti csalódottsága ellenére is megnyugtatta Bifszteket: nem érte hátrányos megkülönböztetés, bár akkoriban nem ismerték az ombucman intézményét, és diszkriminációról sem sűrűn beszéltek.

Egy idő után ráunt a szeretőjére, azonban fenntartotta a kényelmes kapcsolatot, csak az bosszantotta, hogy Évi a találkozásaikat követően gyakran  telefonált, panaszolva, hogy nem beszélgetnek eleget. És mondta-mondta Évi, Bifsztek ilyenkor megbillentette a bakelit kagylót, amitől a hangszóró távolabb esett, de a mikrofonba időnként bele tudott morranni valamit.

Szerette analizálni önmagát, így tudta, hogy nem szereti Évit, sőt, egy idő után a szex sem esett jól vele, ugyanakkor Évi erogén zónái nagyon kifinomultak voltak, minek folytán Bifsztek csetlő-botló szerető létére kész kentaurnak érezte magát, csak az bántotta, hogy az asszony nem kiabál vagy karmolászik, ami méginkább visszaigazolta volna férfiúi kiválóságát.

Csodálta Évi rendszeretetét és alaposságát, és igen élvezte a szeretkezés utáni reggeliket, amit a panelház piciny konyhájában költöttek el, a kétszemélyes étkezőasztalnál egymással szembe ülve, a rusztikus vágódeszkán pedánsan felhalmozott sonkaszeletekből, kolbászkarikákból, gondosan cikkekre vágott paradicsomból, paprikából, újhagymából falatozva. Különösen izgatóvá tette a meztelen reggelit, hogy az ablak függönye nem volt behúzva, inkább csak dísznek szolgált, masniba csomózott okkersárga szalaggal összefogva.

Bifsztek minden szempontból senkinek érezte magát akkoriban, így huszonéves suttyóként főnyereményként élte meg, hogy egy tizenöt évvel idősebb, filigrán, káprázatos, bronzbarna nővel szexelhet. Amikor a ringó matracon térdelő állásból nyüstölte az asszonyt, lenézett annak formás kis keblére, félrehajtott fejére, figyelve, ahogy ajkát rágja a gyönyörtől, egyre vehemensebben döfölte, és a világ urának érezte magát.

Később bevonult katonának, és az öröm másfajta érzését is megélte, amikor a szerencsés kevesek között, a délutáni szemle során kiszólítottak küldeménye átvételére. Évi nagyon elegáns, alkalmi borítékokat adott postára, fehér színűeket, bélelteket, kicsikét rózsaszín árnyalattal, a feladó helyén csak monogramot feltüntetve, és a levélpapíron parfümjének illatát is érezni lehetett. Az asszony olyanokat irkált, hogy Bifsztek minden vágyát teljesíteni fogja, amin Bifsztek igencsak elcsodálkozott, mivel addigra Évi testét olyan sokoldalúan felfedezte, hogy eszébe se jutott, tartogathat e tekintetben újdonságot számára az élet.

Egyszer a laktanya sorban állós, fülkés telefonjáról felhívta az asszonyt, és az volt a benyomása, hogy az adott pillanatban nem ő a legfontosabb Évinek. A háttérben éppen Ottó anekdotázott valamit, és eszébe jutott a pletyka, mi szerint Évi Ottó hivatalos szeretője volt évekkel korábban. A „hivatalos szerető” státusz Ottó szakmai elismertségének dukált, hiszen a beérett, beérkezett és elismert alfahímnek kollektív egyetértéssel dukált az ilyesmi. Ráadásul Ottó sportolt, ennek megfelelően izmos volt, és kiköpött Marcello Mastroianni. Egyszóval minden, ami Bifsztek nem, és belémart a gyanú, hogy Évi a távolléte alatt felmelegítette kapcsolatát volt szeretőjével.

Talán ezt akarta megbosszulni, amikor immár civilként beváltotta az illatos borítékban érkezett csekket: Évit tizenkét éves kisfiának ágyában ölelte, végtelen közönnyel és unalommal, és amikor a vállára támasztott jobb bokát díszítő aranyláncra tévedt a tekintete, észrevette, hogy a szomszédos polcról játékkatonák és kisautók figyelnek. Úgy tett mint aki végzett, pedig csak az erő távozott belőle, majd a pucér reggelinél döbbenten tapasztalta, hogy  Évi ezúttal behúzta a függönyöket. És ekkor Bifsztek eszébe villant, hogy Ottó a szemközti háztömbök egyikében lakik.

Sokáig rágta a szájába tuszkolt falatot, és távozáskor nem beszéltek meg új időpontot.

Öt évvel később, valamilyen szakmai ügyben hívta az asszony, szóba került, hogy találkozzanak, aztán semmi nem lett belőle.

Húsz év múltán a város sétálóutcáján majdnem utolérte a családot, a kissé már töppedt férjet, a kosárlabdás-termetű fiút, és Évit, akinek a csöppnyi, izmos hátsója már elveszett a kor és az idő által ráépített nagy, vaskos kerekségben, és eszelősen megkívánta ezt a nagy, vaskos kerekséget.

Lelassított és úgy tett, mintha kirakatot nézne.

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

 

 

 


Isler

Published by:

Mackótestvérrel a parkolóban. Nézzük a dagadt fickót, éppen islert zabál. Nyitott dzsekije neonkék foglalatba rakja úszógumiját, pólója hatalmas amerikai zászló. Csukaszürke mackónadrágot visel, szárát fekete bakancsba tűrte.
- Én is így öltözködöm majd, ha kihúzzák a lottószelvényemet - suttogom megfázós-rekedten.
- Ez annyira drága lenne? - kérdezi a haver, mire a fejemet rázom: 
- Éppenséggel nem. Ez itt a lényeg.
Rövid csönd, majd indítványozom, hogy mi is vegyünk islert. Mackótestvérből sugárzik a megkönnyebbülés. Ő a kézzelfogható dolgok híve.

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Önszabályozás

Published by:

Elsőrangú mignont ettem egy hmm… harmadrangú büfében.
Jó közalkalmazotti stílusban vissza is jeleztem: – Azt hittem, ilyen jó süti csak cukrászdában kapható.
Mire a válasz: – Édes aranyom, akik ide járnak, agyonütnének, ha rossz árut kapnának a pénzükért.
Ma újraértelmeztem a népfelség elvét. 🙂

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (utolsó kortyintás)

Published by:

“És most itt van, Töppedt lócitromot dobott a húslevesbe, fröccsen a forró, zsíros lé, letagadhatatlan és mindent betakar. Hólyagosodik a bőre, bűzölög a konyha, a szomszédok menekülnek, a hűtőszekrény üres, az ablak egyre jobban párásodik. A lépcsőház leszakadt, a tűzlétra kidőlt, a vakolat repedezik. Fényképei opálosodnak, bankszámlája eltűnik az elektorszmogban, ruhatára fazontalanná válik, lábán hegyes, drótszerű szőr ütközik ki. Fogínye visszahúzódik, kelések és pattanások törnek fel az arcán, haja csimbókosra kócolódik, a festék lassan csordogál róla, ismerősei remegő ujjal törlik a telefonjukból, ezer rágcsáló figyeli, dülledt ribizliszemekkel. Jaj.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Részlet.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (Tizedik kortyintás)

Published by:

Bátorságát összeszedve egy obszcén viccet is elsütött a Főnök egyik ellenlábasának rovására, nagyot csattant, a Főnök ezúttal nem kacagott, a damaszt szalvétába temette az arcát, csak testének finom rázkódása utalt arra, hogy tombol benne a jókedv. Bőri gyorsan körülpillantott, mosolytól sugárzó szemekkel találkozott a tekintete. Nem tudják, hogy mi van – gondolta, de ha a Főnök mulat, akkor ők is nevetnek. Aztán elképzelte, milyen lehet, amikor ez a seggnyaló banda az igazi arcát mutatja, és kirázta a hideg. (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Részlet. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Kilencedik kortyintás

Published by:

“Bőri az értekezlet után az egyik szemrevaló asszisztensnővel csevegett, így mikor betért a toalettbe, a Főnököt bent találta, és mivel nem akart tiszteletlenül a szomszéd piszoárhoz állni, a fülke felé vette az irányt. Azt azonban levette, hogy Főni mosolyog pisilés közben, amitől jókedvre derült, mivel azt olvasta ki ebből, hogy a dolgok a legnagyobb rendben vannak. Azt is hallotta, hogy Főni sugara milyen széles sávban, erőteljes morajlással érkezik a porcelán csészébe, és a hatalom eme megnyilvánulása mélységes biztonságérzettel töltötte el.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Részlet.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (nyolcadik kortyintás)

Published by:

Bőri kicsikét tűnődött azon, hogy ezek szerint a Töppedték által agyonvertek lennének az igazi hősök? Ez önmagában abszurditás, hiszen a hősi minősítést a túlélők ítélik oda, ehhez az ítélkezéshez pedig ismertnek kell lennie az áldozatnak, legalábbis a hőssé válás eposzához szükséges szövegelemeknek létezniük kell.
Amit igazán furcsának talált, az az, hogy nem ismert olyanokat, akik számítottak valamennyit, és aztán eltűntek volna, egy-két különös balesetről hallott ugyan, de azok sem számukban, sem a jelentőségükben nem voltak kimagaslóak. Ebből az következett számára, hogy ha voltak is titkos likvidálások, akkor azok a jelentéktelenebb szereplőket érintették. Ezen okfejtés alapján világossá vált, hogy annak idején őt, azaz Bőrit és társait nyilvánvalóan azért nem bántották, azaz csak egy kicsit bántották, de nem annyira mint a furgonos utasokat, mert ők már ismertek voltak, mondhatni híresek, és ennél fogva, bármi hátrány érte volna őket, az nagyon-nagy bonyodalmakra vezetett volna.
Ezt belátva Bőri megnyugodott, és ésszerű abszurditásként értelmezte annak lehetőségét, hogy akkoriban a jelentéktelen veszélyeseket irtották ki, mert a jelentékenyekhez féltek hozzányúlni. Ez egy olyan mechanizmus, ami eléggé világos lehet mindenkinek, akinek vannak a vállalat működésével kapcsolatos tapasztalatai. A furgonos áldozatok később talán hősökké váltak volna, ha bele nem kerülnek a teherkocsi dobozába. Bőri ezt átlátva egy pillanatra elérzékenyült, amit személyi asszisztensnője félreértett, és már nyúlt volna az övcsatja után, de Bőri fejrázással jelezte, hogy ennek most kivételesen nincs helye, mivel éppen legbelül, a szíve mélyén gyászolta a végzet báránykáit. Futó érzelmi érintettsége ellenére is csodálni tudta a történet minőségbiztosítási tökéletességét: mivel megelőző csapásról volt szó, a későbbiekben nem lehetett megítélni az ezzel kapcsolatos döntések megalapozottságát.
(Részlet. Előkészületben.)
(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (hetedik kortyintás)

Published by:

A kapu azonnal kinyílt, amint ráfordult a kocsifeljáróra. Mari orrcimpája körül tizedmásodpercig görcsbe rándultak az izmok. Hm. Puha gördüléssel, selymes öleléssel működnek a Vállalat bűnei. Természetesnek, hétköznapinak tűnnek. Az etika elveszíti jelentését és jelentőségét, legfeljebb a marakodások paneljeként bukkan néha fel. Ezek más lények, más irritációktól szenvednek, szinte azonnal elfelejtve a felfelé vezető utat, a málhás szamarakat. Ez itt a hegy, vagy inkább fennsík, csúcsközeli. Feljutni döglesztő, lelkileg kivéreztető, néha mégis pofonegyszerű, visszaút nem látszik az arrogancia ködétől. Időnként egyesek seggen csúsznak, mások üvöltve, sírva, átkozódva szaltóznak lefele. A többiek félrenéznek, mert amit nem látnak az nincs, köpnének utána, ha lenne.
Mari realista volt, tudta, hogy ő nem tartozik ide, mindössze látogató. Egyelőre érdekes, kívánatos látogató, de az is eljön, amikor ezek a kapuk gúnyos mozdulatlansággal fogadják, és a kamerák hüllő tekintete előtt kell megalázó módon tolatnia. Ez majd csak később következik, és amit lehet, kicsikar ebből a terminusból. Mert most még Bőrösvirsli nagyon várja, barna majomszemét a képernyőre függesztve, pár alkalom után azonban nem lesz ennyire érdekes. (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)