Hölgy alulnézetből (hetedik kortyintás)

Published by:

A kapu azonnal kinyílt, amint ráfordult a kocsifeljáróra. Mari orrcimpája körül tizedmásodpercig görcsbe rándultak az izmok. Hm. Puha gördüléssel, selymes öleléssel működnek a Vállalat bűnei. Természetesnek, hétköznapinak tűnnek. Az etika elveszíti jelentését és jelentőségét, legfeljebb a marakodások paneljeként bukkan néha fel. Ezek más lények, más irritációktól szenvednek, szinte azonnal elfelejtve a felfelé vezető utat, a málhás szamarakat. Ez itt a hegy, vagy inkább fennsík, csúcsközeli. Feljutni döglesztő, lelkileg kivéreztető, néha mégis pofonegyszerű, visszaút nem látszik az arrogancia ködétől. Időnként egyesek seggen csúsznak, mások üvöltve, sírva, átkozódva szaltóznak lefele. A többiek félrenéznek, mert amit nem látnak az nincs, köpnének utána, ha lenne.
Mari realista volt, tudta, hogy ő nem tartozik ide, mindössze látogató. Egyelőre érdekes, kívánatos látogató, de az is eljön, amikor ezek a kapuk gúnyos mozdulatlansággal fogadják, és a kamerák hüllő tekintete előtt kell megalázó módon tolatnia. Ez majd csak később következik, és amit lehet, kicsikar ebből a terminusból. Mert most még Bőrösvirsli nagyon várja, barna majomszemét a képernyőre függesztve, pár alkalom után azonban nem lesz ennyire érdekes. (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (hatodik kortyintás)

Published by:

“Már későbe hajlott az este, Ficsúr kissé botladozó léptekkel pisilni ment, Bőrösvirsli pedig egyre csendesebben bámulta a meccset. Éppen szünet volt, reklámot adtak, tehát ez volt a megfelelő pillanat, így amikor Mari a következő adag sörrel megjelent, elejtette az egyik dobozt, amely egészen véletlenül a tévéállvány alá gurult. Mari négykézlábra vágta magát, a fejét levitte egészen a padlóig, hátát ívben homorította, popsiját enyhén terpesztett combjaival mintegy Bőri felé kínálta fel. Néhány másodperccel tovább maradt ebben a testhelyzetben, mint amit a művelet indokolt volna, és érezte, ahogyan megtelik furcsa és bizsergető elektromossággal a levegő közöttük. A feszültség csúcspontján teljesen mozdulatlanná merevedett, majd fejét nagyon lassan és óvatosan megemelte, és a képernyő tükröződésén keresztül a férfi szemébe nézett. Bőri hallhatóan kapkodta a levegőt, majd figyelmeztetően megköszörülte a torkát, mire Mari rugalmasan talpra felszökkent, és a tévéállvány alól kihalászott sört a végszóra érkező Ficsúr markába nyomta, azzal a felkiáltással, hogy itt az ideje pótolnia az elvesztegetett vizeket. Nem nézett Bőrösvirslire, de érezte, hogy kialakult a cinkosság közöttük.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből – előkészületben)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (ötödik ízelítő)

Published by:

“A szokott rutint követte, a bevásárlóközpont parkolóházában állt meg. A mellékhelyiségben némileg átalakította ruházatát, majd a kisodródott tömeggel, villamosra pattant, utána tíz percen keresztül gyalogolt. Az utolsó szakaszon lassított, hogy a találkozó előtt két perccel kanyarodjon rá a konspiratív lakás előtti utcára, tartótisztje a reluxa rései közül figyelemmel kísérhesse, nem követik-e?

A besúgói munka kurvaságának időszakából eredt, amikor is a nagyon-nagyon titkos szervezet megkereste azzal, hogy a békés ügymenet fenntartása érdekében vállaljon el egy „operatív munkatárs” státust, ami azt jelentette, ha az ügyfelei, különösen a külföldi, vagy politikus ügyfelei valami olyasmivel fényezték magukat, ami érdekesnek, különlegesnek, vagy furcsának tűnt, azt jelentenie kellett.

A prosti-korszak után sem engedték el, ugyan nem fenyegették semmivel, de tudatták vele, hogy „a védelméről” ezen az egyetlen módon gondoskodhat, ami persze akármit jelenthetett, úgy volt jó a szervezet részéről, ha nem mondanak konkrétumot, így  fantáziájára bízzák a kipontozott részek kitöltését. Mostanság egyre ritkábban vették igénybe, kisebb-nagyobb feladatokat hajtott végre, olyanokat, amelyeket női szerephez szabtak, általában olyan nőéhez, aki hajlandó „odatenni magát” az eredmény érdekében. Ez a tevékenység egyre terhesebb volt számára, azonban kecsegtetett azzal a reménnyel, hogy amennyiben kuncsaft-szinten, vagy más, még kezelhető mértékben visszaköszön a múlt, akkor védelmet kaphat a szervezettől. Talán gyártanak egy legendát, ami „mindent megmagyaráz” bizonyos értetlenkedők számára.

Másfelől Mari nem érezte, hogy különösebben értékes lenne a szervezetnek, megfordult a fejében, ha szabadulni akarna, talán nem is erőltetnék a bent maradását. De nem igazán akart szabadulni, mivel ez a hazugság az élete részévé vált, így kézenfekvőnek tűnt megtartani, hogy szükség esetén, mintegy részigazság gyanánt, valami nagyobb füllentés hitelesítő eszközévé válhasson.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (negyedik ízelítő)

Published by:

“Mondanivalója közepén kitágította látószögét, a bibircsókon túl már az egész férfit látta, és rémülten ráeszmélt, hogy a frankensteini arcon nyugalom, mintegy közöny honol, annak az embernek a közönye, aki egy rutinfolyamat közepén van. Aki pontosan tudja, hogy zsarolása során az efféle szövegnek el kell hangoznia, mert az áldozatok ugyanazokat a csápolásokat, rángatózásokat, remegéseket és nyáladzásokat produkálják a történés bizonyos pontjain. Szóval egészen egyszerűen csak vár-vár mindaddig, amíg abbamarad a kapálózás, várakozik a győztes nyugalmával, annak az embernek a végtelen magabiztosságával, aki tudja, hogy a végén úgyis az lesz, amit ő akar, és ebben nem gátolhatja meg semmi.

És ahogy ezt felismerte, azt is meglátta, hogy a férfi pontosan tudja, hogy őbenne mi játszódik le, és mintha a sajnálkozás halovány árnyéka is feltűnt volna mimikájában. Ez nem illett az eddigiek során kialakult képhez, gerince mentén kellemetlen, hideg érzés jelentkezett, egyre biztosabb lett abban, hogy valami igen-igen fontosat figyelmen kívül hagyott. Elhallgatott, szája résnyire nyílt, érezte saját leheletét, ami ezúttal savanykás volt, és ettől végképp elcsüggedt. Az elkerülhetetlen döfés fogadására készen elnémult, könyörgően nézett a férfire.

– A felvétel. Nálunk van a felvétel. – búgta a pasas, és az asztalon átnyúlva, lapáttenyerével megpaskolta Mari kézfejét.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (harmadik ízelítő)

Published by:

“Mari leült, érezte a pasi tekintetét, igyekezett nem odanézni, de a szeme sarkából mégiscsak arra pislantott néha, és ilyenkor a férfi egészen nyilvánvalóan kifejezésre juttatta, hogy lebukott, és élvezi ezeket a lebukásokat. Mari ettől rendkívüli módon szégyellte magát, azonban nem tudott parancsolni magának, és egy idő után úgy érezte, hogy Töppedtfaszú immár folyamatosan és némán röhög rajta, és ezzel egyfajta fölényes helyzetbe került vele szemben. „Na megállj, disznó!” – gondolta, és kárörömmel várta, hogy a másik visszajöjjön, és akkor tanultsága és intelligenciája előnyét a maga javára fordítsa, amiben a fizetős-lány időszakában magára szedett állatias ravaszsága is segíteni fogja. Felidézett a múltból valami pénzesebb töppedtfaszút, és hagyta, hogy az emlék széles, lenéző mosolyként üljön ki az arcára. A vigyor tetőpontján felsőtestével a férfi felé fordult, akinek rögvest elmúlt a jókedve, éberség költözött a tekintetébe, elhajította a cigarettát, és tohonya testéhez képest meglepően katonás léptekkel bemasírozott, a kávéház csöndes unalmához illetlen hangerővel és hangsúllyal ráfújva büdös leheletét: – Na kurva, gondolkoztál a dolgokon?” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (második ízelítő)

Published by:

“A zsarolásra egyetlen értelmes választ talált: kitálal a férjének… Vagy megbocsát, vagy elválnak. Vagy nem bocsát meg, és el sem válnak, hanem közöttük marad a múlt, vastartaléknak az öregkori marakodáshoz. Esetleg megbocsát és elválnak, mivel ezek után már nem kívánja a testét. Ficsi bocsánatára nem a múltjáért szorul, hanem azért, mert nem mondta el neki. Se akkor, amikor megismerkedtek, sem akkor, amikor komollyá vált a kapcsolatuk. Nem állt oda, hogy „figyelj Ficsi, korábban pénzért dugtam pasikkal.” Persze Ficsi sem számolt be a múltjáról… és valószínűleg Ficsi előélete is tartogat különös epizódokat, bár azok a férfitársadalom által cinikusan tolerált botladozások lehetnek, nem úgy, mint az övé. Másfelől az is vastagon a pakliban van, hogy némi durci után Ficsi még vehemensebben kívánja a testét, hiszen Ficsi alapjáraton igen kanos, és össze-vissza kulminálnak benne az ösztönök. Szóval  bármi kisülhet a nagy feltárulkozásból.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Hölgy alulnézetből (első ízelítő)

Published by:

“Marit főként az érdekelte, hogy ez a kényelmetlen randi átmeneti nehézségek kezdete, vagy a teljes csőddel kell számolnia. Ez utóbbinak nem adott nagy esélyt, mivel sejtszintű tapasztalatai voltak arról, hogy mindennek megvan az ára, és ha ügyes, akkor beleszólása is lehet ennek nagyságába, illetve a fizetés módjába. Az ár nem más, mint következmény. Mindig van következmény, régóta fosott mindenféle eshetőségek bekövetkeztétől, így bizonyos tekintetben nem érte váratlanul a szituáció, ugyanakkor igazságtalannak érezte, hogy eljött ez a profi fejjel régen bejósolt eshetőség, hiszen azt remélte, az idő múlása és az azóta megélt jobb napok valamiféle védőfalat húztak közé és a régi munka emléke közé, és ez a fal egy idő után olyan árnyékot vet, amelyben elsorvadnak a múlt idő tényei. Porrá mállanak, föld és aljnövényzet sűrű rétegei takarják be, disznóparéj, lapulevél terem rajta, aztán az is elszárad, ráhullanak a falevelek és az állati ürülék. Eső áztatja, bogarak rágcsálnak járatokat belé, és lassan-lassan humusszá válik, gombák ütik fel a fejüket a helyén, aztán ember meg nem mondja, hogy valamikor ott bármi kompromittáló létezhetett, hiszen elemésztette a természet, felzabálták Stephen King langollierjei, az időfalók gyomrában annullálódott a múlt, szóval szarhat az egészre.

Miközben ezek jártak a fejében, mintegy tagadás gyanánt apró tüskék kúsztak gyomrából a nyelőcsövébe, tudván, hogy vannak elévülhetetlen dolgok, és hacsak kalkuttai Teréz anya fellegéig nem emelkedik, akkor nincs hová menekülni, jön a mindent elrontó változás az életébe, ahogyan az el is jött, és most itt bűzölög vele szemben, ebben a kricsmiben.” (Győry Domonkos: Hölgy alulnézetből. Előkészületben.)

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

Méltósággal

Published by:

Buszsöfőr. Huszonhét éve beiratkozott abba a kis fiókkönyvtárba, ahol akkoriban dolgoztam. Körülbelül öt percnyit beszélgettünk.

Tizenöt évvel később pár szót váltottunk a busztípusokkal kapcsolatos tapasztalatairól.

Huszonhét éve köszönünk egymásnak. Soha nem láttam derűsnek. Ma reggel is komoly méltósággal üdvözölt fülkéje magasságából.

Kapcsolatunk kiegyensúlyozott. Értékes számomra.

SEMMI SZEMÉLYES

Published by:

Tar vigéc tumkol egyet fizetsz, kettőt kapsz hajnövesztő csodaszerrel. Azt mondja, kiűzi a fejbőrömből a tesztoszteront, és heteken bévül nagy, lobogó üstököt fogok ereszteni.
– Önnél bevált? – kérdezem tükrösen sima koponyájára tekintve.
Szeme se rebben, széles, nikotin-sárga tenyerével végigsimít kopasz fején: – Ez csak a látszat.
– Akkor én is a látszatot választanám – felelem.
Némán pakol a táskájába, köszönés nélkül indul kifelé.
– Boldog Karácsonyt! – mondom a hátának. Megpördül, furcsán néz, majd megjegyzi: – Ez csak üzlet volt, semmi személyes!
Bólintok, megismétlem: – Csak üzlet volt, semmi személyes…

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)

SZÍNEZŐDIK

Published by:

Péntek este. Két tagbaszakadt mackó brummog előttem a Lidlben. Egyiken zöld, másikon kék kezeslábas és pufajka, nehéz olajszag burkolja be őket. A polc italkínálatára koncentrálnak, iszonyú figyelemmel.
– Most én hívlak meg Téged! – mondja a zöld pufajka, dörmögéséből nagylelkűség és az e fölötti elérzékenyülés érződik.
– A fekete címkést vedd meg, amit Te szeretsz – válaszolja hasonló tónusban a kék pufajka.
Csendben várom, hogy elférjek mellettük, közben elmémben barátságosabbra színeződik a “szesztestvér” kifejezés.

 

(Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)