Iciri-piciri kicsi bolt. Mustárt kérek, tubusosat. Az eladó azt mondja, már lezárta a kasszát. Amit az állambácsi meredten figyel. Szomorú képemet látván kérdezi, tudom-e igazolni, hogy nem az adóhatóságtól vagyok? Erre mutatom a hentesnél vásárolt szafaládét. Nézi-nézi, majd felteszi a keresztkérdést: - Zsömlét nem eszik hozzá? Rábököm a pocakomra, magyarázom, miért nem. Fejcsóválva hallgatja, sokat látott szeme szomorú. Aztán leveszi a tubust a polcról. Két péksüteményt ráadásnak kapok. (Az szerző korábbi írásait tartalmazó kötet a kereskedelmi forgalomban megrendelhető.)