(…) pár napja hamis tanú lettem, legalábbis alátámasztottam csutori sztoriját arról, hogy miért is kellett a művelődési házra nyert uniós pályázat pénzét a járdára fordítani, merthogy ugyebár az utcai rendezvények és a többi mégse mehet libafosban tipródva, és arról hallgattam, mint a süket disznó a búzában, hogy a járdának csutori veje volt a kivitelezője, és nem is fű volt ott, pitypanggal, papsajttal meg lóherével, hanem egészen tisztességesen megcsinált betonjárda, mivel az átkos végén kiosztották a lakosságnak e célra a téesz enyhén fagyott cementjét, persze azóta kicsit felrepedezett, meg minden, de attól az még tisztességes járda volt, de hát ide aszfaltozás kellett aranyáron. (A novella az Élet és Irodalom online oldalán olvasható.)